Láttam a szÃnes lepkét mikor a csapdába belehull,
Fogságban csapkodóan dúl,
Ãlltam már vad viharban,
Ott áztam egyedül,
De az ég is megszelÃdül.
refrén:
Jó volt veled de ennyi elég,
Nélküled szabadon élnék.
Egyszer még jó lesz neked,
Ha utolér a szerelem,
Most ég veled, és ne fordulj vissza sosem.
Könnyebb már szÃvem.
Egyszer majd lobban a láng,
Egy könnycsepp eloltotta már,
Ha átnézel rajta, gömbölyű lesz a világ.
Ne bánd, csak várj...
Ne bánd!
Láttam a vad folyót mikor medréből szabadult,
Mindent elsodort,
Voltam már kétségek közt,
Vergődtem egyedül,
De minden helyrekerül.
refrén:
Jó volt veled de ennyi elég,
Nélküled szabadon élnék.
Egyszer még jó lesz neked,
Ha utolér a szerelem.
Most ég veled, és ne fordulj vissza sosem.
Könnyebb már szÃvem.
Egyszer majd lobban a láng,
Egy könnycsepp eloltotta már.
Ha átnézel rajta, gömbölyű lesz a világ.
A képeket mit itt hagytál nekem,
Azt most egyedül nézem.
Szép volt, de szerepünk másról szól.
Ãgy, ennek a mozinak most vége.
Ãgy készül az én filmem,
ezt már csak én nézem.
De azt hogy rendezd, azt sohasem kértem.
Sok szÃnes apró kép,
Ãgy áll össze apránként,
és forog a film tovább...
Tovább...
Egyszer még jó lesz neked,
Ha utolér a szerelem.
Most ég veled, és ne fordulj vissza sosem.
Könnyebb már szÃvem.
Egyszer majd lobban a láng,
Egy könnycsepp eloltotta már.
Ha átnézel rajta, gömbölyű lesz a világ.
Ne bánd!